A homeopátiáról

Azoknak, akik még nem hallottak arról, hogy mi a homeopátia: természetes gyógyítási rendszert jelent, és alapjai az ókori görögök óta ismertek. A „homeos”, görög szó azt jelenti, hogy hasonló, a homeopátia hasonlót, hasonlóval gyógyítás. Azt jelenti, hogy olyan anyaggal gyógyít, amely anyag egészséges emberen hasonló tüneteket okozna, mint ami a beteget jellemzi. Jelenleg az orvostudomány úgy véli, hogy a tüneteket a betegség okozza, de a homeopátia azt gondolja, hogy a tünetek a test reakciói a betegségre, amint éppen legyőzni próbálja. Ezért a homeopátia nem elnyomni akarja a tüneteket, hanem stimulálni ezt a reakciót, hogy legyőzze a betegséget. A 18. században egy tehetséges német orvos Dr.Samuel Hahnemann abból a meggyőződésből vezetve, hogy az orvostudomány több kárt okoz, mint használ, alternatívákat kezdett keresni, ami biztonságos, gyengéd, és hatékony. Felháborították az akkori orvostudomány barbár módszerei. Azt gondolta, hogy az embernek megvan az a belső képessége, hogy meggyógyítsa magát. Úgy érvelt, hogy ahelyett, hogy elnyomjuk a tüneteket, inkább azt keressük hogyan tudnánk stimulálni azokat így erősítve és segítve a test természetes gyógyító erőit. Ezt a munkát a hasonló hasonlót gyógyít elvére alapozva, olyan szereket kezdett készíteni nagyon felhígítva, melyek nagy mennyiségben a beteg tüneteihez hasonló tüneteket okoznak egészséges emberen. Már korábban felfedezte, hogy a malária tüneteit gyógyító Cinchona, avagy kinin kis mennyiségben egészséges emberen maláriás tüneteket okozott. Tehát a Cinchona nem összehúzó hatása miatt gyógyította a maláriát. Ebből a felismerésből következett sok rendszeres kísérlet. Hosszú időn keresztül Hahnemann és követői különböző anyagokból kis adagokat vettek be, gondosan leírva a tüneteket, amit azok kiváltottak. Ezeket „proving”-oknak hívták Ezek után azokat a betegeket, akik hasonló tüneteket produkáltak ezekkel a szerekkel gyógyították. Ezeket természetes anyagokból készítették, és ezeket hívjuk őstinktúrának, ősoldatnak. Az eredmények nagyon bátorítóak és gyakran nagyon eredményesek voltak. Hahnemann azt is felfedezte, hogy az anyagok melyeknek eredete állati, növényi, vagy néha biológiai (bioterápiás szerek), még hatásosabbak nagyon felhígítva. Ez különösen igaz volt mérgekkel kapcsolatban, amelyek gyakran okoztak betegséghez hasonló tüneteket, és nagyban hígítva gyógyítottak hasonló tüneteket. Hahnemann azon dolgozott, hogy kifejlessze a legkisebb hatékony adagot, mert így érhető el a gyógyulás a legkisebb mellékhatással. Azt is észrevette, hogy minél jobban hígította az anyagot, annál hatékonyabb lett. Ezeket a nagyon nagy hígításokat nevezte potenciáknak. És ezek a potenciák állnak a szerek nevei után, pl. Arnica 6, Belladonna 30. Hahnemann elérte célját, felfedezett egy olyan gyógyító rendszert, amely biztonságos volt, és ugyanakkor hatékony. A homeopátia lényegében egy természetes gyógyító folyamat, mely segíti a beteget úgy a gyógyulásban, hogy stimulálja a test természetes gyógyító erőit. Úgy tűnik, hogy ezek a szerek egy gyógyító választ váltanak ki a testben, amely a betegség kijavításához vezet. A homeopátia arra koncentrál, hogy a beteget gyógyítsa, inkább mint a betegséget, és ezért egy nagyon személyes kezelés. Az egyik elve a homeopátiának, hogy az emberek különbözően reagálnak a betegségekre a saját alapvető temperamentumuk alapján. Ebből következik, hogy egy homeopátiás orvos nem automatikusan ír fel szereket egy bizonyos betegségre. Helyette a beteg alaptermészetét próbálja felfedezni és a betegségre adott válaszait vizsgálja, és így tud szert adni annak az egyénnek. Mert a beteget kezeli, nem a betegséget. Betegeknek ugyanazzal a betegséggel különböző szerek kellhetnek, másrészt betegek másik csoportja különböző betegségekkel meggyógyul ugyanattól a szertől. Hagyj foglaljam össze:-Hahnemann megfigyelésekkel és kísérletekkel letette az alapjait a homeopátia 3 alapvető elvének. Ezek először is: az a szer amely nagy adagokban képes egy bizonyos betegséget előidézni, kis adagokban meg tud gyógyítani hasonló betegséget. Másodszor: a hígítás a szer gyógyító tulajdonságait elősegíti és a mérgező vagy nem kívánatos mellékhatások pedig elkerülhetők. Végül a homeopátiás szereket egyénileg írják fel, az egész ember tanulmányozása után, alapvető temperamentumát és betegségre adott válaszait meghatározva. Folytatásul: sok tévhit van a homeopátia körül. Az egyik, hogy ez egy újfajta gyógymód, amelyet csak mostanában kezdtek használni. Mások, köztük orvosok arról vannak meggyőződve, hogy ez egy elavult, nem elismert terápia, amelynek nincs tudományos alapja, és kevés támogatottsággal bír orvosi körökből, vagy a nyilvánosságból. Talán nem meglepő, hogy ezen tévhitek egyikének sincs valóságalapja. A homeopátia már 150 éve része az egész orvosi gyakorlatnak, valójában régebbi mint a hagyományos orvostudomány és képesítéssel rendelkező orvosok, fogorvosok, állatorvosok, és természetgyógyászattal foglalkozók gyakorolják. Nagy- Britanniában törvény van róla, része az egészségügyi ellátásnak. A királyi család 6 generáció óta támogatja a homeopátiát, amíg élt az anyakirálynő is ezzel gyógyult, most 2. Erzsébet és Károly herceg támogatásával is bír. Amerikában is újra előtérbe került a homeopátia, 50 évig tartó háttérbe kerülése után. Hogy ez miért történt, arról később, most annyi elég hogy ez átmeneti volt csak. Amikor a 19. század elején S. Hahnemann bemutatta a homeopátiát, orvosok Amerikában, Dél-Amerikában, Európában, Indiában nagyon gyorsan elkezdték használni, és a század végére több mint 50 országban lett kedveltebb kezelési mód. Nehéz elhinni, de 1900ra Amerikában több mint100 homeopátiás kórház volt, 22 főiskola, az orvosok negyede csak homeopátiával gyógyított. Európában hasonló támogatottsággal bírt egészen a 2. világháborúig. Az 1920-as évek csodagyógyszer forradalma és hatalmas támogatottsága miatt kezdett a homeopátia hanyatlani.